Név: Amuna
Kor: 15
Nem: Nő
Nemzettség: Levegő Nomád
Foglalkozás: Légidomár/Ékkő kereső
Felszerelés: 2 db Legyező(be lehet állítani, hogy a szélük éles legyen), 2 db Tőr, Kötszerek és gyógyszerek, étel-ital, váltóruha, Lámpás, ékkő feldolgozásához szükséges eszközök.
Tulajdonságok:
- Külső: 160 cm magas, kecses és elegáns alkat, barna színű szem, mindkét vállán tetoválás(mindkét vállán van a nyíl, a fején is van, csak takarja a haja), fehér rövid haj, némelyik tincs hosszú, fekete színű virágdíszekkel első kimonóhoz hasonló ruha, hozzáillő nadrág.
- Belső: Kedves, udvarias, aki szereti a természetet és az állatokat, és ha valaki bántalmazza valamelyiket, vagy barátait, akkor reszkessen haragjától! Egyik álma, hogy megtanulja a Föld Elemet, hogy közelebb legyen a természet erőihez.
Fauna(Várom az engedélyt):
- Hátas állat/partner: Buffi
- Faj: Repülő Bölény
- Nem: Hím
- Kor: Kölyök(1 ember fér a hátára)
- Külső: Mind minden Repülő bölény kölyök: embernagyságú, hódfarkú, hatlábú, fehér szőrzet barna csíkkal, ami a fején nyíllal végződik.
- Belső: kedves és aranyos, és bár csak Amunát engedi a hátára, szereti ha cirógatják^^
Előtörténet:
A nevem Amuna. Egy "nagy és nemes" Szamuráj és egy ékszerész lánya. Bár apám egyáltalán nem olyan volt, aminek mutatta magát.
Mikor elvette anyámat, állandóan terrorizálta, és folyton bezárta a házba, meg megverte mindenért. Már az bűn volt neki, ha anya kinézett az ablakon! Volt egy nővérem, de soha nem ismerhettem, mert apa őt is bántotta folyton, így szegény nővérem öngyilkos lett. Mikor én megszülettem, apa mindennek lehordta anyát, mert ő fiút akart. Mikor meg akart engem és anyámat ölni, akkor léptek be a falu vezetői gratulálni. A vezetőknek falfehér lett az arcuk a látványtól, ami várta őket: apa éppen belénk akarta döfni a szamuráj kardját. A vezetőknél aztán kiverte a biztosítékot, mikor apám játszotta az ártatlan jó lelket. Azonnal száműzték az erdőbe, ahol egy csapat bandita megölte. Nem rosszindulatból, de megérdemelte!
Anyám Ékszerboltjában dolgoztam eztán. Én dolgoztam fel a nyers ékköveket szépekké, hogy az ékszerekbe kerüljenek. Jól ment a sorunk. De sajnos nem tartott örökké. Ugyanis 10 éves koromban éppen dolgoztunk, mikor sötét alakok jelentek meg.
- A Tűzidomárok ura küldött minket asszony! – mondta nyersen az egyikük. – Add ide a kölködet rabszolgának, vagy megölünk! – itt megrémültem. Anya azonnal rám szólt, hogy fussak, miközben szembeszállt az alakokkal. Rohantam, ahogy bírtam. Mikor egyszer megfordultam, láttam, hogy valami tűzoszloppal vagy mivel legyőzik az anyámat, aki eszméletlen lett. Nagyon megijedtem itt, főleg, mikor az egyik alak utánam kezdett jönni. Itt gyorsabban rohantam, de elestem. Mikor felálltam, láttam, hogy már szúrna le.
- MENJ INNEN! – kiáltottam, miközben magam elé raktam a kezem. Abban a pillanatban egy erős széllökés hátrarepítette az alakot az egyik fához. Az ellenfelem nem tért magához, a másikat meg egy semmiből előjött Szerzetes verte meg. Látva, hogy mit csináltam, megkérte anyámat, hogy hadd vigye el, hogy megtanítsa a Légidomárság alapjait. Nem hittem el: Légidomár vagyok! De nem tudtam, hogyan, amíg anya el nem mondta, hogy az egyik ősöm is az volt.
Mikor anyám belegyezett, a szerzetes elvitt a gyönyörű Keleti Templomban, ahol más gyerekkel tanultam a Légidomárságot. A gyerekek nagyon rendesek voltak. Ám volt valami Koubo nevű fiú, aki egyik nap kijelentette a mesterünknek, hogy szándékosan tart minket vissza a tanulásban, hogy ne tudjuk leigázni a többi népet! Te jó isten, minek akarja leigázni a többi népet?! A mester hiába magyarázta neki, hogy nem igaz, és hogy a Légidomárság nem azt jelenti, hogy le kell igázni másokat, a fiú elhagyta a templomot, hogy „jobb mestert” találjon magának. Én és a többiek csak ráztuk a fejünket, hogy ez hülye. Öt teljes évig tanultunk, aztán azt mondta a mester, hogy már mindent megtanított nekünk, amit tudott, most el kell indulnunk, hogy többet tanuljunk. Akkoriban volt olyan szokás, hogy egy partnert választhattunk magunknak. Sokuk Szárnyas Makit (Sima, gyűrűs farkút), Szentjánosbogarat (főleg olyanok, akik idomárság mellé bányászok vagy barlangászok) vagy Remeterákot választott. Páran Repülő Bölény kölyköt. Én észrevettem egy magányos, szomorkodó kis Bölény borjút. Megkérdeztem az egyik asszonyt, hogy mi van azzal. Elmondta, hogy magukat Tűzidomároknak nevező férfiak megtámadták a Repülő bölényeket, és sokat megöltek belőlük, köztük a kicsi anyját is!
- Jaj szegény! – mondtam szomorúan. Odamentem a kis borjúhoz, majd vigasztalóan megsimogattam. A kicsi válaszul megnyalta az arcomat örömtelien.^^ A szerzetesek látva a jelenetet megengedték, hogy őt válasszam. Boldogan köszöntem meg nekik. A borjúval, Buffival az oldalamon mentem vissza anyámhoz, akinek mondtam, hogy útnak indulok tanulni. Anya előre elrakott nekem ételt, ruhát kötszert gyógyszert, és ha kellene, az ékkőfeldolgozó készletemet. Plusz egy pár legyezőt is, aminek a széléből pengék jönnek ki, ha beállítom, plusz egy pár tőrt is, hogy legyen fegyverem. Meg egy lámpást, hogy lássak a sötétben. Megköszöntem neki, majd kis búcsú után Buffi hátára ültem, és repültünk egyenesen a Föld Királyság felé...
Tárgy: Amuna Előtörténete 
Vas. Jan. 01, 2012 7:13 pm
